TUDATTALAN, ÉS ÉRZELMI ALAPÚ DÖNTÉSEK

A legújabb neurológiai vizsgálatok (MRI mágneses rezonanciamérések) alapján a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az emberi döntések jelentős része (75-80%-a) tudattalan, automatikus és érzelmi alapú.

A spanyol Audi és a világ egyik vezető szemkamerát gyártó cégének (Tobii) közös kutatásából kiderült, hogy a gépkocsi vezetésekor az idő, jelentős részét (főleg megszokott útvonalon) „robot pilóta” üzemmódban „töltjük”, vagyis fogalmunk sincs, hogy mi történt velünk út közben.

A vezetés közbeni események nem tudatosulnak bennünk, vagyis úgy tűnik, hogy a neurológiai kutatások eredményei kiterjeszthetőek a gépkocsi vezetés döntési folyamataira is, vagyis vezetés közben a „robot pilóta” állapotot a döntési folyamat tudattalan, automatikus és érzelmi alapú folyamatai determinálják.

VAJON EZ A TÉNY MILYEN BALESETBIZTONSÁGI KOCKÁZATOT REJT MAGÁBAN?

Amennyiben a rendőrség által megadott baleseti okok szerinti megoszlását vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a 15 827 esetből 14 522 alkalommal (91,8%) a járművezető volt a hibás.

Ez a balesetbiztonsági kockázat csökkenthető?

A szemkamerás próbamérések (a tudattalan nézések statisztikai kiértékelése alapján) arra mutatnak rá, hogy a gyakorlott vezetők esetében is pl. a KRESZ tábláknak csak mintegy 10-15%-a kerül vezetés közben figyelembe.

Egy baleseti kockázati helyzet felméréséhez és elkerüléséhez alapvetően négy tevékenység megléte szükséges:

• érzékelés
• észlelés
• megértés
• a megfelelő cselekvési sor kiválasztása és végrehajtása

Az érzékelés alapfeltétele, hogy ránézzünk arra a dologra, amit érzékelni szeretnénk.

Az érzékelés egy fiziológiai folyamat, melynél az adott érzékszervből inger érkezik az agyba.

Vezetés esetében a legfontosabb érzékszerv a szem (látás), vagyis a szemből érkező ingerek agyi feldolgozása az észlelés.

Abban az esetben, ha nem történik érzékelés (nem nézünk rá valamire) annak agyi feldolgozása sem történhet meg, vagyis észlelés sem következhet be, így a baleseti kockázati helyzet felméréséhez, ill. elkerüléséhez   szükséges információk nem állnak rendelkezésre.

A SZEMKAMERÁS VEZETÉSBIZTONSÁGI VIZSGÁLATOK CÉLJE ÉS REREDMÉNYE

A szemkamerás vezetésbiztonsági vizsgálatok segítségével a gépkocsivezető vezetés közbeni tudattalan döntési folyamataiba belelátunk, az eredményeket felvett standard adatokkal összevetve (nagy gyakorlattal rendelkező vezetők vezetéséből olyan adatbázis átlag képzése, melyhez hasonlítható a pillanatnyilag mért vezető adata) meghatározható a gépkocsivezető tudattalan vezetésbiztonsági kockázata és annak összetevői, megmondható, hogy milyen területen kell fejlesztenie magát.

A mérésekkel bizonyítsuk a vezető által nem felismerhető (nem tudatosult), vezetésében kockázati tényezőként megjelenő vezetéstechnikai problémákat, ezek feltárásával tudatosítsuk és ezáltal feloldhatóvá tegyük ezeket, személyre szabottan (amiről nem tudunk, azon nem tudunk változtatni!)

LEHETŐSÉGEK

Egy baleseti kockázati helyzet felméréséhez és elkerüléséhez alapvetően négy tevékenység megléte szükséges:

• érzékelés
• észlelés
• megértés
• a megfelelő cselekvési sor kiválasztása és végrehajtása

A zárt terű tanpályák arra adnak lehetőséget, hogy különböző baleseti helyzeteket biztonságos körülmények között szimuláljanak, és azok érzékelését, észlelését, megértését, és a megfelelő cselekvési sor legoptimálisabb végrehajtását begyakorolják.

ÉRZÉKELÉS

Az érzékelés alapfeltétele, hogy ránézzünk arra a dologra, amit érzékelni szeretnénk.

Az érzékelés egy fiziológiai folyamat, melynél az adott érzékszervből inger érkezik az agyba.

Vezetés esetében a legfontosabb érzékszerv a szem (látás), vagyis a szemből érkező ingerek agyi feldolgozása az észlelés.

Abban az esetben, ha nem történik érzékelés (nem nézünk rá valamire) annak agyi feldolgozása sem történhet meg, vagyis észlelés sem következhet be, így a baleseti kockázati helyzet felméréséhez, ill. elkerüléséhez   szükséges információk nem állnak rendelkezésre.

MEGOLDÁS A SZITUÁCIÓRA

A tanpályás szimulációk esetében - az oktatók általános véleménye szerint - a szimulált baleseti szituációk csak abban az esetben oldhatóak meg, ha a nézés (tekintet orientáció) „nem tapad rá” a kiváltó okra, hanem a lehetséges elkerülési, megoldási lehetőségeket keresi.

A szemkamera alkalmazásával a nézési orientációk láthatóvá válnak, így az oktató azonnal érzékeli, ha a vezető nézése nem a megfelelő helyre történik, ennek eredményeként a begyakorlási folyamat gyorsabbá és hatékonyabbá válik.